Láthatatlan kiállítás és egyebek

Tegnap itt voltak az unokatesóimék. Elmentünk együtt a láthatatlan kiállításra. Nagyon érdekes volt, mindenképp menj el, ha teheted!!!1,5 órára mi is vakok voltunk, átélhettük a nehézségeiket, problémáikat. Ha nem tudod hol vagy, nem érzékeled a körülötted levő világ nagy részét, akkor nagyon nagy bajban vagy. Szerintem nem is érezzük, hogy mekkora áldás, hogy látunk. 3 lépés megtételéhez volt szükségem mondjuk 2 percre, holott a hétköznapokban csak elrohanok. Fura dolgok ezek, szóval értékeld hogy látsz. Arra is jó, hogy el tudod olvasni ezt a blogot, bár azért ha ez a legfontosabb olvasmányod, akkor bajok vannak Veled. Ezen felül holnaptól a munka mellett elindul a Zegyetem is. Kíváncsi leszek, hogy fogom bírni, eddig a meló magában is megterhelő volt. Az órarendem is szeret, van amikor egyszerre kéne 3 helyen lennem, na mindegy, majd megoldom!=)

Szerencsétlen pillanatok

Néha csak annyi kellene, hogy egy barátod meghallgasson, de még ez is túl sok. Történik Veled valami, amihez egyedül kevésnek érzed magadat, de éppen akkor ő sincs a topon. A fejedhez vágja, hogy milyen nehéz neki most, pedig pont ugyanabban a cipőben jár, mint Te. Pontosan tudod, nem kellene mondania semmit, Te érted. Ő nem ért, közben belül nagyon is ért. Csak nem akar, nem akarja, hogy a Te helyzeted is a sajátjára emlékeztesse. Így lesz egy barát, akivel mindenről tudsz beszélni, még a legbelső dolgaidról is egy üvöltöző, magából kikelt félőrült. Holnap jobb nap lesz, minden rosszra jó jön. Talán Te is meglátod, hogy ez nem is probléma, csak egy szokatlan helyzet, és a kapcsolatotok is normalizálódik. Talán. De én nagyon remélem.

"A víz szalad, a kő marad"

Mindenkinek vannak barátai. Legalábbis azt hiszem. És ez a kapcsolat kétirányú (kellene, hogy legyen...).Csak az a baj, amikor egy idő után rájössz, hogy valami nagyon nem jól működik, és persze voltak olyan (igazi) barátok és hozzád közel állók, akik ezt megmondták, csak persze te hülye voltál és nem hallgattál rájuk...Én most csalódtam valakiben, végül is érett már a dolog. Amikor egy barátság (?) nem társasjáték, hanem valaki azt hiszi, hogy olyan vagy mint egy kabát, ha kellesz kiakaszt a szekrényből, ha nem akkor meg nem foglalkozik Veled. Igen, sajnos van/volt egy ilyen "barátom", és persze vannak mások, akikre tényleg számíthatok, ha jó, ha rossz történik velem.A legrosszabb, hogy nem hallgattam azokra akik tényleg mellettem állnak, mindig és nem csak amikor kedvük vagy érdekük úgy kívánja. De most már ezt is tudom - sajnos.