Hát, nem tudom...

Lopással indítok, de legalább bevallom. Jiri Menzel cseh rendező könyvének a címét vettem kölcsön. Úgy érzem ott működik az, ami itt nem annyira. Menzel filmjei közül elég sok Bohumil Hrabal könyveit dolgozza fel. Ma ugye augusztus 20-a van. Magyarország születésnapja. Sajnos idén nem tudtam Szegeden lenni, mikor a Szabadtéri Játékok zajlottak, így csak utólag a tv-ben láttam a Dózsa című tánckrónikát. Magyar téma, nemzeti ünnep és (!) meglepő módon volt rá mód, hogy eljusson a nép egyszerű gyermekéhez (gyk. hozzám) is az élmény, akkor is, ha nem voltam ott. Kíváncsi lennék, milyen nézettséggel ment. Persze, ma mindent ebben mérnek, ez határozza meg, hogy valami értékes vagy nem. Biztosan sokkal rosszabb számokat hozott mint Győzike vagy Benkő Dániel. Születik egy értékes produkció, ami tényleg a miénk, magyaroké, mert másnak ilyen nincs, ez csak a mi történetünk, de vajon hány embert ér el? Az is érdekelne, hogy az utca embere ismerné-e az alkotókat. Persze nem kérdezi meg őket senki, mert teljesen mindegy.(Csakazértisleírom: hatalmas gratula Novák Péternek, Zsuráfszky Zoltánnak és Szarka Tamásnak) Ameddig itt Joshi Bharat, Győzike és Kelemen Anna a szint, addig ne is várjunk semmit. Ez is meghatározza a nemzetünket, meg szerintem azt is, hogy mások mit gondolnak rólunk. Egy ismerősöm, akinek német felmenői is vannak, egyszer azt mondta, hogy a nagymamájától tanult egy nagyon fontosat, hogy mindig legyen büszke rá, hogy német. Vajon mi büszkék vagyunk-e arra, hogy magyarok vagyunk? Kifelé sokan magyarabbak akarnak lenni mindenkinél, de vajon mi van belül? Van aki ebben is csak üzletet lát. Meg kellene becsülni a kultúránkat, szerintem erősítené és előre vinné a nemzetünket. Szerintem a mostani világban ez nagyon fontos, hiszen a világ igyekszik mindent uniformizálni, és mindent amerikanizálni. Egyesek szerint fura a köztársasági elnök javaslata a nyelvünk védelmében. Nekem nem tetszenek a "telcsijükkel" "soppingolni" járó emberek... Szóval védeni kellene a kultúránkat, mert ettől vagyunk azok akik.

1929-2010

Nem igazán tudom, hogy írjam le azt, ami bennem van. Sikerült a múlt hét után visszatalálnom a "régi" útra, és megint jól érzem magam a bőrömben. Sok dolognak van ebben szerepe, de a lényeg, hogy úgy érzem nem tértem le az útról. Csütörtökön Ági ráébresztett, hogy azért vannak problémáim, mert magammal nem vagyok szinkronban. Igaza van, én bonyolítom a dolgaimat, problémákat gyártok. Pénteken volt nagypapám temetése. Szerintem mindannyiunknak példaképek a szüleink, nagyszüleink. A búcsúztatóban röviden elmondták papám életét, és ebben is látom, hogy mi az, amit én is hasonlóan szeretnék csinálni, mint ahogy ő élte az életét. Rengeteg ismerőse és rokon jött el, hogy elbúcsúzzanak tőle. Talán ebben a majdnem 20 évben sikerült tőle sok dolgot megtanulnom, átvennem. Ebből is látszott számomra, hogy nagyon sokan szerették és tisztelték Őt.Ennek szerintem az egyik oka, hogy biztos alapokon volt az élete, megvolt a kialakult értékrendje, amihez mindig ragaszkodott, soha nem akart mások szemében kedvezőbben feltűnni, mindig az volt számára a fontos, hogy az ő világképe szerint helyesen cselekedjen. Ezen felül nagyon szerette a családját, minket. És tudom, hogy most boldog. Sajnos csak a halála után állt helyre a családunkban a béke, és több mint 10 év után most találkoztunk újra az unokatesóimmal. Nagyon szeretném, ha a következő találkozás már nem ilyen soká lenne, és nem veszítenénk el egymást újra.
Ez már egyáltalán nem ide tartozik, de holnap megyek vissza énekelni!!!!!!!!