†

Ma meghalt a nagypapám.

Vállald magad!!!

Hülye, unalmas, elcsépelt reklámszöveg. Ha most úgy döntesz, hogy ebből elég volt, lehet, hogy igazad van, bár talán Veled is volt már ilyen. Jobban érzem magamat pár napja a bőrömben, de ezt leírtam itt is, meg ha beszéltünk mostanában, akkor tudod is. Rájöttem a nagy titokra. Divatosan azt mondanám, hogy megtaláltam önmagam, egyébként csak a helyemet a világban. Nem akarok már megfelelni X-nek vagy Y-nak.Nem akarom, hogy jobbnak lásson valaki, csak mert ebből jól jöhetek ki (egyékbént is csak egy időre - tapasztalat). Önmagam akarok lenni, én, így, ahogy vagyok. Kifelé a világnak előadtam, hogy én mekkora egyéniség vagyok, közben X-ek és Y-ok teljesen másnak ismertek, mert nekik akartam szimpatikus lenni. Egy barátnak, hogy ne mondjak ellent neki, mert egy vita miatt nem akarom elveszíteni, a szép szemű lánynak azért, hogy legközelebb is találkozzunk, és még lehetne folytatni nagyon sokáig. A lényeg, mostantól ez másképpen lesz!!! Azért ne arra készülj, hogy önállóság vagy egyéniség indokkal ezentúl mindenben összeveszek Veled! Csak szeretnék a saját utamon menni. Szerintem érek annyit mint azok akiknek a véleménye, ízlése szerint akartam élni az életemet.Mindenki egyéni és senkiből sincs szükség másolatra. Az én egyéniségem pedig csak bennem van meg!Egy baráti jó tanács: ha úgy érzed mások irányítanak, gondold át az értékrendedet és az övékét, találd meg azt, ami Neked fontos és ragaszkodj hozzá. Aki szeret, és önmagadért szeret, az elfogad, akinek így nem kellesz, az mehet!
És a végére egy dal, ami nagyon jól megjeleníti amit most érzek :)

Változás 2010

Nem, nem kezdtem el kampányolni az önkormányzati választásokra. =) Csak annyi történt, hogy az elmúlt 5 napban kicsit megkaptam a változást, amit szerettem volna. Egyik (remélem nem sértődik meg, ha véletlen olvassa) legjobb barátom Nándi és a családja látott vendégül ebben az időben. Kicsit olyan volt mint a tv-ből A világ legszigorúbb szülői (már említettem egy korábbi postban), persze én nem a világ legszigorúbb szülőihez kerültem "átnevelésre", hanem véleményem szerint a legjobbakhoz, de a top 5-ben biztosan ott vannak. Szóval megkaptam a változásomat, 5 napig az ő életükhöz, ritmusukhoz kellett alkalmazkodnom, bele illeszkednem. És nagyon jó volt!!!Tényleg ez kellett, hogy kicsit ne itthon legyek és a saját világomat éljem, hanem új impulzusokat kapjak (húúú,de művészi vagyok ma). Most boldog vagyok, örülök ennek az egésznek, még akkor is, ha 5-kor keltem és meleg volt a vonaton. Most így jó minden, ezen a vonalon kellene továbbmenni. Ezekben a pillanatokban derülnek ki a felvételi ponthatárok, minden érintettnek innen is sok sikert! ;)

Érték

Mért van az, hogy csomó ember nem képes megbecsülni, ha kap valamit? Mért természetes nekik annyi minden, ami az ő világukon kívül egyáltalán nem az? Kiborító, amikor látom, hogy valaki eldob egy értékes dolgot, ahelyett, hogy örülne, hogy ilyen szerencsés, és birtokolhatja!!!

Bécs?Graz?Flensburg?Jena?

Ösztöndíj. Igazából 2 napja ekörül forognak a gondolataim. Persze az én jegyeimmel elég esélytelen, hogy megkapom, meg hát elég sok buktatója van a dolognak, de valahogy ez most fellelkesített. Német nyelvterületre szeretnék menni, mivel ott van még mit fejlődnöm, a másik, hogy nagyon szívesen élnék Bécsben. Nagyon hülye Bécs-mániám van, szinte már nem normális dolog. Igazából pro és kontra is vannak dolgok, nem tudom mit csináljak. Igazán még a részleteit sem tudom, hogy működik ez az egész, fel kell hívnom Regit vagy Blankát, ők a mindentudók:). Legszívesebben ugye Bécsbe mennék, híres régi egyetem (ahol nem vszínű, hogy egy vizsgát is le tudnék tenni), plusz ugye a mániám. Az állam/ELTE hathatós támogatásából pipálhatnék ki vmit a 'mielőtt még meghalok' listámból. Szóval ez lenne az álmok netovábbja, bár ez kicsit álmodozós-tinilányos, de akkoris:D. A második helyen Graz. Szintén osztrák, szintén híres, persze nem annyira, de ez az egyetem is majdnem 500 éves, szóval tudhatnak itt valamit. Kisebb város, feltehetőleg Budapestnél ez is klasszisokkal normálisabb. Sose éltem még kisvárosban (250 ezer az még kicsi?), szóval akár ezt is ki lehetne próbálni. Harmadik helyen nálam Flensburg van, főleg az éghajlat miatt. Mint kiderült fent van északon a dán-német határnál. Még Grazhoz képest is kisváros, mert csak 80 ezren laknak itt. 15 éves egyetem, hát azért nem egy ELTE. Az egyetemről még annyit sem. Ez már csak olyan 'ha nagyon el akarok menni' kategória, ahogy az utolsó, Jena is. Szintén nem tudtam semmit, aztán kiderült, hogy a cseh határnál van. Az egyetem itt is közel 500 éves. Szívem szerint Bécsbe mennék, persze ha sikerülne, és közben kiderült, hogy lehet, hogy pont ebben az időszakban Julia is Bécsben fog tanulni!!!Mekkora poén lenne, ha ugyanakkor ugyanott élnénk, lehet egyébként az életben nem találkoznánk. Vagy talán volna kedvem bármelyikhez? Végülis annyira gázos nem lehet sehol élni. Ami problémásabb, hogy nem tudom elengednének-e a melóból ennyi időre, nem lenne énekórám, nem ismerek ott kint senkit (1 kivétellel), semmiről nem tudom, hogy hol van, 1 hétig éltem eddig egyedül összesen. Szóval érdekes lenne az biztos.Szerintem ez még visszatérő téma lesz, főleg ha megtudok valami közelebbit is az egészről. Remélem azért a követelmények nem túl irreálisak, bár gondolom nem 'ajándékot a népnek' mottóval találták ki, szóval lehet, hogy kemény félév vár rám. Vicces, hogy egész évben nem érdekelt annyira az egyetem, mint most a szünetben, tipikus én. Igazából, ha kapnék egy évet az életemből, és valaki más intézné a nagyobb dolgaimat (pl. legyen mindig elég pénzem) akkor nagyon szívesen kiköltöznék Bécsbe, valamiért teljesen más az egész mint itt. Eddig életemből egy hétig laktam ott, hát meg tudnám szokni. Eleve, hogy vannak parkok és nem betont meg aszfaltot nézel mindenhol...A másik, hogy az emberek valahogy normálisabbak, nem tudom mi lehet ott a levegőben, de kéne ide is. De most nem leszek az Osztrák Turisztikai Hivatal reklámja. Azért szurkolj, hogy sikerüljön, szeretném nagyon, de félek is - mint mindig minden újtól.

Közhelyhalmaz

Most több dolog történt, van, ami most is kavarog, és nem teljesen tudom hová tenni, de most nem ez a fontos. Durván egy hete döntöttem el, hogy új életet kezdek. Még mindig nem tudom, hogy mi indított erre, de azóta jobban érzem magam a bőrömben. És itt kapcsolódik az első dolog amiről írni szeretnék. Láttam a tv-ben egy műsort, amelyben a "problémás" brit középiskolásokat Jamaikába küldték, hogy egy másik kultúra, másik rendszer majd "megjavítja" őket. Fura volt látni, az angol keménycsávót a jamaicai nyomornegyedben, de végül a módszer bevált. Sikerült felfedeznie, hogy mi érték, és mi az, ami hamis. Mi itt, a "civilizált" világban állandóan pénz után rohanunk, vagy olyan dolgok után, amivel ki tudjuk fejezni, hogy mi többek vagyunk a másiknál. Jobb autóm van, drágább mobilom, márkásabb cipőm. Ezzel szemben a Föld rengeteg pontján azért adnak hálát esténként, mert még él mindenki, akit szeretnek, van hol lakniuk és aludniuk, és jut nekik ennivaló. Kicsit rossz felé forog szerintem ez a világ. Még télen sétáltam az Andrássy úton és elég nagy kontraszt volt a Louis Vuitton bolt és az előtte ülő koldusnéni között.
A másik, dolog ami számomra érdekes volt (közben teljesen hétköznapi, és ennek kellene lennie a normálisnak) megismertem egy török lányt a neten. Meg akarok tanulni törökül (majd egyszer, mert most nincs pénzem tanárra) és érdekelt, hogy mennyire nehéz. Aztán elkalandoztunk és a vallásainkról kezdtünk beszélgetni. Szerinte én nagyon normális keresztény vagyok, amit furcsának talált (mit gondolnak rúlunk a világ túlfelén???). Igazából arra jutottunk, hogy a szeretet a fontos és elfogadni a másikat, mindegy hogy ki, milyen vallású, honnan jött, milyen színű a bőre.
És talán a legfontosabb amit ebben a pár napban tanultam: ha valami nem sikerül, soha ne add fel!!! Szintén egy történet (amit most nem mesélek el) világította meg. Elég tipikus, mert a főszereplőnek van egy álma, amit kb. esélytelen, hogy el is ér valaha (mint nekem a színház:D), de megy a saját útján, bármi is történik, feláldoz mindent, és csak a céljára figyel. De végül eléri!!! Meg tudja csinálni, mert hitt benne az első perctől. Valaki nálam sokkal okosabb mondta, hogy a csüggedés a hit csődje. Egy másik pedig azt, hogy akinek hite van, mindene van, akinek hite nincs, semmije sincs. Szóval ha hiszel minden lehetséges, persze nem arra gondolok, hogy válj önteltté, hanem higgyetek Istenben, és akkor bármi lehetséges!!!
Így utólag egy nagy személytelen közhelyhalmaz lett az egész, de remélem, ha elolvasod érted azt is, amit mondani akartam, a forma rossz,de talán a tartalom is eljut Hozzád:)