Kifelé-befelé

Olvastam Zsuzsi legújabb bejegyzését (Pray until something happens). Nagyon jó ilyeneket olvasni!!! Nem csak azért, mert jó hallani, hogy Bálintéknak jól sikerült a felvételi :). Nem úgy jó, hogy "jupijé jaj de szép és jaj de jó". Jó volt olvasni, mert átélhető volt, és mert eszembe juttatta, hogy Isten minden pillanatunkban ott van!!! Jó olvasni ilyen bejegyzéseket, és látni mások életében is, hogy Isten jelen van, és hogy ők ezt felfedezik, és hálásak tudnak lenni, eszerint tudnak élni. Sokan totál rossz irányba mennek, az életükben olyan "bálványok/ikonok/példaképek" vannak, akik pusztulásba visznek. A fél világ gyászol egy 27 éves énekesnőt, aki halálba itta és drogozta magát. Sokak számára példakép, van, aki még a gyerekének is miatta választott nevet... Hova visznek ezek a példák? És mégis követik ezeket, de ha Bibliát olvasol, akkor hülye lúzer vagy. Nekem is volt már több vitám az egyetemen arról, hogy Isten létezik-e egyáltalán. Nem tudom érteni, aki szerint nem. Valamiért mostanában nem "divat" igazi értékeket követni. Istenhez is csomóan csak végső esetben fordulnak, "ha már más úgysem segíthet". Közben menekülhetünk a problémáink elől alkoholba vagy drogokba, nem fognak megoldódni. Ha Isten elé viszünk egy problémát, az megoldódik. Csak sokak szerint ez ugyanolyan mese mint az Ezeregyéjszaka. Nagyon sok ember él kizárólag kifelé, és belül üresek. Az "életük" csak addig tart amíg megkapnak mindent, amit akarnak, utána vegetáló élőhalottakká válnak. Nem tudják feldolgozni a problémáikat, és az eléjük kerülő helyzeteket. Állandó zajban élnek, mert a csönd befelé forduláshoz vezetne. Belül pedig üresek. A csöndben pedig meghallani Isten szavát. Pedig az ő életükben is ott van, csak nem akarják beengedni. Nem könnyű belépni egy ajtón, és teljesen más szemléletben élni. Nekem is egy hosszú folyamat volt és sok-sok óra beszélgetés Ágival, mire megértettem, hogy tényleg nem működhet ez az egész csak úgy magától. Amikor megtértem, még a saját barátaim sem értettek, és totál hülyének néztek. Azóta növekszik és erősödik bennem a Hit, és egyre több dologban tudom látni Isten akaratát. Változom, és talán jó irányba - ezt Te tudod eldönteni, aki olvasod, és ismertél már régen is -. Erősebb lettem, mert csak az az ember tud erős lenni, akinek van mibe kapaszkodnia. Tudom, hogy én nem lehetek egyedül, és nem kerülhetek olyan helyzetbe, amire nincs megoldás, és ha kísértés ér, akkor is segít a jó úton maradni.
Májusban kaptam egy állásajánlatot a piacon 3. biztosító hívott vezetőnek, a mostani fizetésem négyszereséért. Eddig nagyon szépnek hangzik, szerintem sok ember nem is gondolkodna tovább és igent mondott volna. A másik oldala, hogy 20 éves koromra vezető pozícióba kerülhettem volna, elég jól hangzik, főleg úgy, hogy rengeteg munkanélküli van. A probléma akkor jött, amikor kiderültek a munkakörülmények. Nem a szépen berendezett klímás irodával volt bajom, hanem a szellemiséggel. Ahol most dolgozom, az a legfontosabb, hogy az ügyfeleinknek jó megoldást találjunk, nem az, hogy nagy pénzt keressünk. Voltak, akik féltettek, amikor elkezdtem dolgozni - és hálás vagyok nagyon az aggodalmukért és a szeretetükért - mert ebben a szektorban ritka, hogy ne csak a pénz számítson. Olyan pedig nincs, hogy hiszek Istenben, behívom az életembe, kivéve munkaidőben. Örülök, hogy Isten segített jó döntést hozni, és ezen az úton lépni egyet. Akkor nem gondoltam, hogy ez kísértés, de utólag azt hiszem, hogy egy fontos útkereszteződés volt, ahol sikerült a jót választanom!
Most - úgy érzem erősebb a Hitem, mint korábban bármikor - és boldog vagyok, és tudom, hogy ez Isten áldása!

Reboot

Visszatérő szereplő az életem színpadán: Zsófika újra színre lép (erről csak nekem jut eszembe az hogy Tigris színre lép - ok 20 perc szünet). Nem beszéltünk kb. fél évig, szerintem nem is nagyon találkoztunk, pedig ugye egy szakra járunk viszonylag közel fut egymáshoz az életünk. Aztán most felköszöntöttem a szülinapján (igen, öreg 21 éves:P és igen, én meg jófej vagyok amiért nem felejtettem el) és elkezdtünk beszélgetni. Hiányzott már, és állítólag én is neki. Nem ez a lényeg, bár ez is fontos, megmutatja, hogy szeretet köt össze minket, legalábbis én ezt hiszem. Igazából az nem volt pontos kifejezés, hogy elkezdtünk beszélgetni, mert inkább folytattuk. Persze, kiesett az a fél év, de mégsem volt olyan nagy szakadék. Azok az emberek akiknek ott kell lenni mellettünk mindig felbukkannak, és talán ő is ilyen. Rajta voltam minden idegszálammal egy időszakban, hogy utáljon és soha többet még csak beszélni se akarjon velem (hülye önvédelem - soha,senki,semmiért), de most itt van megint. Nem tudom hova tenni, jó hallani, hogy ebben a fél évben sem szakadt el tőlem, hiányoztam neki - ahogy ő is nekem -. Viszont van itt egy probléma ami még mindig zavar, és már nagyon régen. Nem tudja elhinni, hogy ki vagyok én. Sokszor tényleg kifelé élek és szép fényes cukormáz az életem. De itt a blogon például nem drága napszemüveges, menőkarórás, önmagát eladni akaró üzletember vagyok, hanem csak simán én. Ő még mindig nem tudja (talán?), hogy melyik vagyok én. Rossz, mert ő pont olyan ember, akinek meg akartam mutatni a valódi énemet akkor is, amikor másoknak nem. Jó lenne, ha hinne nekem, és ha merne bízni bennem. Új és váratlan, meg szokatlan, hogy megint itt van. Nem tudom igazából hova tenni. Szeretek vele beszélgetni, ezért is hiányzott, csak a világ valamiért sose akarta, hogy mi nyugodtan tudjunk beszélni. Talán majd most.

Hit

Sokat gondolkoztam mostanában a hiten. Szerintem az egyik legfontosabb dolog a világon. Nem pusztán a hit Istenben. Hinni abban, amit csinálsz például. Hiszek abban, hogy az életemben minden okkal történik. Isten okkal küld és vesz el embereket, és okkal állít bizonyos helyzetek elé. Minden pillanatban tanítani akar valamit. Engem mostanában talán hinni tanított meg, a munkámon keresztül. Korábban, még akár csak pár héttel ezelőtt is állandóan féltem, hogy elrontok valamit, hogy nem tudom azt a szintet hozni, amit én szeretnék. Azóta megtanultam hinni, hinni abban, amit csinálok. Tudom, hogy Isten okkal küldött erre a helyre, ő tudja miért itt és ezt a munkát végzem. Ha pedig ideküldött, akkor nem állít elém olyan akadályt, amit ne tudnék leküzdeni. Mindenki csak olyan terhet kap, amit elbír. A hit önmagában is egy jó dolog, szerintem olyan mint egy biztonsági háló. Isten ott van Veled mindig, de fontos, hogy megtanulj figyelni is rá!

Hazaérni

Hazaérni valahonnan. Nem nagy dolog, megtörténik minden nap. Csak amikor munkából vagy iskolából mész haza az nem olyan érdekes. Ha több napra mész el, akkor már talán. Én sem voltam távol túl sokáig és még jól is éreztem magamat, mégis jó volt hazajönni. Itt mindent ismerek, minden megszokott. Ugyanígy jó hazatérni lelkileg is. Kicsit megnyugodni, elcsendesedni, átgondolni a dolgainkat. Furcsa időszak van most. Több dolog változott meg viszonylag gyorsan. Van, aki irányítani akar, nem érti, hogy nem azért nem kerestem mert nem érdekel, hanem mert semmi időm nincsen. Hiába jó barátom régóta, rosszul esik. Plusz ma szakítottunk. Megváltozott a kapcsolatunk, nem volt már meg benne az a szeretet. Erről nem sokat akarok beszélni, friss és talán nem látnám benne a saját hibáimat. Kezd elindulni megint munkafronton minden, az időm meg erősen tart a nulla felé. Legjobb nyaralás a munka!!! :D De majd tuti kiegyenlítődik és pihenhetek, amikor másnak kell dolgoznia. Minden kiegyenlítődik. Nem kapsz jót rossz nélkül és nem sújt az élet, ha a végén nem lesz áldás is rajtad. Csak pozitívnak kell lenned. Jöhetnék közhelyekkel, hogy minden vég egy kezdet, minden miértnek van mertje és hasonlók. A gondolatban viszont tényleg hiszek, abban, hogy befolyásol a hozzáállásod.