Kifelé-befelé

Olvastam Zsuzsi legújabb bejegyzését (Pray until something happens). Nagyon jó ilyeneket olvasni!!! Nem csak azért, mert jó hallani, hogy Bálintéknak jól sikerült a felvételi :). Nem úgy jó, hogy "jupijé jaj de szép és jaj de jó". Jó volt olvasni, mert átélhető volt, és mert eszembe juttatta, hogy Isten minden pillanatunkban ott van!!! Jó olvasni ilyen bejegyzéseket, és látni mások életében is, hogy Isten jelen van, és hogy ők ezt felfedezik, és hálásak tudnak lenni, eszerint tudnak élni. Sokan totál rossz irányba mennek, az életükben olyan "bálványok/ikonok/példaképek" vannak, akik pusztulásba visznek. A fél világ gyászol egy 27 éves énekesnőt, aki halálba itta és drogozta magát. Sokak számára példakép, van, aki még a gyerekének is miatta választott nevet... Hova visznek ezek a példák? És mégis követik ezeket, de ha Bibliát olvasol, akkor hülye lúzer vagy. Nekem is volt már több vitám az egyetemen arról, hogy Isten létezik-e egyáltalán. Nem tudom érteni, aki szerint nem. Valamiért mostanában nem "divat" igazi értékeket követni. Istenhez is csomóan csak végső esetben fordulnak, "ha már más úgysem segíthet". Közben menekülhetünk a problémáink elől alkoholba vagy drogokba, nem fognak megoldódni. Ha Isten elé viszünk egy problémát, az megoldódik. Csak sokak szerint ez ugyanolyan mese mint az Ezeregyéjszaka. Nagyon sok ember él kizárólag kifelé, és belül üresek. Az "életük" csak addig tart amíg megkapnak mindent, amit akarnak, utána vegetáló élőhalottakká válnak. Nem tudják feldolgozni a problémáikat, és az eléjük kerülő helyzeteket. Állandó zajban élnek, mert a csönd befelé forduláshoz vezetne. Belül pedig üresek. A csöndben pedig meghallani Isten szavát. Pedig az ő életükben is ott van, csak nem akarják beengedni. Nem könnyű belépni egy ajtón, és teljesen más szemléletben élni. Nekem is egy hosszú folyamat volt és sok-sok óra beszélgetés Ágival, mire megértettem, hogy tényleg nem működhet ez az egész csak úgy magától. Amikor megtértem, még a saját barátaim sem értettek, és totál hülyének néztek. Azóta növekszik és erősödik bennem a Hit, és egyre több dologban tudom látni Isten akaratát. Változom, és talán jó irányba - ezt Te tudod eldönteni, aki olvasod, és ismertél már régen is -. Erősebb lettem, mert csak az az ember tud erős lenni, akinek van mibe kapaszkodnia. Tudom, hogy én nem lehetek egyedül, és nem kerülhetek olyan helyzetbe, amire nincs megoldás, és ha kísértés ér, akkor is segít a jó úton maradni.
Májusban kaptam egy állásajánlatot a piacon 3. biztosító hívott vezetőnek, a mostani fizetésem négyszereséért. Eddig nagyon szépnek hangzik, szerintem sok ember nem is gondolkodna tovább és igent mondott volna. A másik oldala, hogy 20 éves koromra vezető pozícióba kerülhettem volna, elég jól hangzik, főleg úgy, hogy rengeteg munkanélküli van. A probléma akkor jött, amikor kiderültek a munkakörülmények. Nem a szépen berendezett klímás irodával volt bajom, hanem a szellemiséggel. Ahol most dolgozom, az a legfontosabb, hogy az ügyfeleinknek jó megoldást találjunk, nem az, hogy nagy pénzt keressünk. Voltak, akik féltettek, amikor elkezdtem dolgozni - és hálás vagyok nagyon az aggodalmukért és a szeretetükért - mert ebben a szektorban ritka, hogy ne csak a pénz számítson. Olyan pedig nincs, hogy hiszek Istenben, behívom az életembe, kivéve munkaidőben. Örülök, hogy Isten segített jó döntést hozni, és ezen az úton lépni egyet. Akkor nem gondoltam, hogy ez kísértés, de utólag azt hiszem, hogy egy fontos útkereszteződés volt, ahol sikerült a jót választanom!
Most - úgy érzem erősebb a Hitem, mint korábban bármikor - és boldog vagyok, és tudom, hogy ez Isten áldása!