Enneagram

Ezen a héten szerdán és csütörtökön a munkahelyemnek köszönhetően egy Enneagram-tréningen vettem részt. A lényege az, hogy minden ember a 9 emberi alaptípus egyikébe tartozik, ez a személyisége alapjegye. Persze életünk során felveszünk csomó vonást a másik 8 alaptípusból is, de megvan az az egy, ami legbelül a miénk. Érdekes volt, hogy a különböző típusok számára más fontos, másképp gondolkoznak, kommunikálnak. Más a mozgatórúgójuk. Persze, azért tudtam eddig is, hogy az emberek különböznek, de fura volt látni, hogy mégis van benne rendszer. Kijött, hogy én a "menő" kategóriába tartozom, akinek a legfontosabb a külvilág, az emberek elismerése. Tudok hinni a dolgokban, hogy minden jó lesz majd, és ha sikert érzek valamiben, akkor azért bármit. Viszont, kijött az is, hogy amikor nem találok sikert, elismerést, azonnal lelépek...Megtudtam azt is, hogy az egyik csoportba tartozó embereket mért nem értem, és mért nem tudok velük kijönni. Ez valami előítéletféle talán, vagy "eleve elrendelés", de tényleg, nem találjuk a hangot és a hullámhosszt. Nem akarom, hogy ez önbeteljesítő legyen, és a horoszkópoknál is komolyabbnak gondolom, de mindenképpen hasznosnak. Szóval, ha kicsit jobban képben szeretnétek lenni a kapcsolataitokat illetően, nézzetek bele az Enneagramba!!! ;)

Pluszmínusz

Az elmúlt egy hetem totálisan a munka jegyében telt. Szakmai mesterkurzus múlt hét csütörtök-pénteken, ma pedig RoadShow. Két nagyon ellentétes dologgal találkoztam és mind a kettőnek köze van a hithez és a bizalomhoz. A mesterkurzuson Sandro, a világ egyik top pénzügyi tanácsadója segített nekünk hatékonyabbnak, és jobbnak lenni. Már hazafelé úton azt éreztem, hogy jobbá váltam, és az elmúlt hét is ezt bizonyítja. Sandro módszerének a kulcsa pedig a hit. Hinni abban, hogy csak ÉN korlátozom be magamat. Persze vannak természetes korlátaim, és nem tudok puszta kézzel megemelni egy autót, de ha beleteszel egy célba minden Tőled telhetőt, akkor a határ a csillagos ég!! A másik, ellentétes reakció a RoadShow-n érkezett pár kollegámtól. Ők nem kerestek magukban hibát (pár kivétellel), csak a körülményekben, a helyzetben a világban. Ők nem tudják merre tartanak, nem látják magukat 1-3-5 év múlva. Dolgoznak (?), de nincs előttük cél. Ezek munkabeli példák, de szerintem ez igaz az életünk minden területére, csak az működik, amibe beleteszel mindent, ami telik. Lehet egy ilyen célod boldognak lenni, de ez sem fog működni magától, és persze nem olyan, hogy hopp, megvan és hátradőlhetek. Igazából hozhatnék még ezer példát, de szerintem a legfontosabb, hogy tudd mik a céljaid, és tudd merre tartasz, akkor nagy baj nem érhet.
A másik izgalmas történés, hogy megismertem egy lányt, Dorkát. Örülök, hogy betoppant az életembe, mert nagyon helyes lány, szeretek vele beszélgetni, persze hasonlít a természetünk, aminek köszönhetően remekül lehet vele vitatkozni...Alapjában utálok vitatkozni, de ez valahogy más. Meg az egész is...Valahogy más. :)