2012

Vége megint egy évnek. Letelt 2011, aminek azért örülök, mert a páros évek nekem mindig jobbak. Na nem mintha az előző annyira rossz lett volna. Nagyon sok mindent kaptam az előző évben, főleg a második felében. 2012 viszont keménynek ígérkezik. Elkezdtem már írni a szakdolgozatomat, nagyobbik része kész is van, tehát lassan már semmi nem ment meg a diplomától. Ezen felül megkaptam a kihívást, amit akartam. Mentor leszek, új, több és felelősségteljesebb munkám lesz. Ezek persze nem gondok, hanem célok, amik motiválnak. Van még más is, ami motivál, és előre visz, ezt tudja, akit érint. Majd ha elmúlt leírom ide is ;).

Változás

Elsőre egy választási szlogen jutott eszembe a saját címemről, változás...Nem kezdtem politikába, de tényleg változást érzek. Az utóbbi kb. 3 hónapban picit átalakult az agyam, a szívem. Megint volt egy level up, felnőttebb lettem. Másképp nézem a dolgaimat, és tudatosabban megyek a céljaim felé. Közben levizsgáztam abból a tárgyból, ami tavaly nem sikerült. Idén végre tanultam, rendesen, mint egy normális ember. Nem volt megerőltető vagy furcsa, totál egyértelművé vált. Nem változtak nagy dolgok, csak picik legbelül, de mégis fontosak. Még talán az irány sem lett nagyon más, csak pár kerülőutat sikerült kiiktatni. Minden és mindenki okkal jön az életünkbe szerintem, ennek a változásnak is itt is és most helye van. Nehéz volt az első pillanattól őszintének lenni, és szerintem ennek köszönhetem ezt az újdonságot. Fura, hogy nem látod az "értelmét", hogy megismersz valakit, és mégis rengeteg dolgot tud adni. Lehet nem is ő okozta, de jókor volt jó helyen. Nem mondott ki semmi extrát, csak azt, amit tudsz magadtól is. Nem kísérik csodás fényjelenségek, csak itt van, elmondja és érzi azt, amit Te is tudsz magadtól. Örülsz, hogy érzi a lelkedet, kimondja, amit tudsz és formál. Előrébb visz a világ, már nem az vagy, aki tegnap voltál. Közben ha csak leülnél magaddal őszintén, kérdeznél hogy mit miért teszel és mit miért nem, akkor ugyanide jutnál. Mégis kell valaki más, aki kimondja a Te gondolataidat.

Enneagram

Ezen a héten szerdán és csütörtökön a munkahelyemnek köszönhetően egy Enneagram-tréningen vettem részt. A lényege az, hogy minden ember a 9 emberi alaptípus egyikébe tartozik, ez a személyisége alapjegye. Persze életünk során felveszünk csomó vonást a másik 8 alaptípusból is, de megvan az az egy, ami legbelül a miénk. Érdekes volt, hogy a különböző típusok számára más fontos, másképp gondolkoznak, kommunikálnak. Más a mozgatórúgójuk. Persze, azért tudtam eddig is, hogy az emberek különböznek, de fura volt látni, hogy mégis van benne rendszer. Kijött, hogy én a "menő" kategóriába tartozom, akinek a legfontosabb a külvilág, az emberek elismerése. Tudok hinni a dolgokban, hogy minden jó lesz majd, és ha sikert érzek valamiben, akkor azért bármit. Viszont, kijött az is, hogy amikor nem találok sikert, elismerést, azonnal lelépek...Megtudtam azt is, hogy az egyik csoportba tartozó embereket mért nem értem, és mért nem tudok velük kijönni. Ez valami előítéletféle talán, vagy "eleve elrendelés", de tényleg, nem találjuk a hangot és a hullámhosszt. Nem akarom, hogy ez önbeteljesítő legyen, és a horoszkópoknál is komolyabbnak gondolom, de mindenképpen hasznosnak. Szóval, ha kicsit jobban képben szeretnétek lenni a kapcsolataitokat illetően, nézzetek bele az Enneagramba!!! ;)

Pluszmínusz

Az elmúlt egy hetem totálisan a munka jegyében telt. Szakmai mesterkurzus múlt hét csütörtök-pénteken, ma pedig RoadShow. Két nagyon ellentétes dologgal találkoztam és mind a kettőnek köze van a hithez és a bizalomhoz. A mesterkurzuson Sandro, a világ egyik top pénzügyi tanácsadója segített nekünk hatékonyabbnak, és jobbnak lenni. Már hazafelé úton azt éreztem, hogy jobbá váltam, és az elmúlt hét is ezt bizonyítja. Sandro módszerének a kulcsa pedig a hit. Hinni abban, hogy csak ÉN korlátozom be magamat. Persze vannak természetes korlátaim, és nem tudok puszta kézzel megemelni egy autót, de ha beleteszel egy célba minden Tőled telhetőt, akkor a határ a csillagos ég!! A másik, ellentétes reakció a RoadShow-n érkezett pár kollegámtól. Ők nem kerestek magukban hibát (pár kivétellel), csak a körülményekben, a helyzetben a világban. Ők nem tudják merre tartanak, nem látják magukat 1-3-5 év múlva. Dolgoznak (?), de nincs előttük cél. Ezek munkabeli példák, de szerintem ez igaz az életünk minden területére, csak az működik, amibe beleteszel mindent, ami telik. Lehet egy ilyen célod boldognak lenni, de ez sem fog működni magától, és persze nem olyan, hogy hopp, megvan és hátradőlhetek. Igazából hozhatnék még ezer példát, de szerintem a legfontosabb, hogy tudd mik a céljaid, és tudd merre tartasz, akkor nagy baj nem érhet.
A másik izgalmas történés, hogy megismertem egy lányt, Dorkát. Örülök, hogy betoppant az életembe, mert nagyon helyes lány, szeretek vele beszélgetni, persze hasonlít a természetünk, aminek köszönhetően remekül lehet vele vitatkozni...Alapjában utálok vitatkozni, de ez valahogy más. Meg az egész is...Valahogy más. :)

Nyárvégi

Az elmúlt hetek picit keményre sikeredtek. Volt egy időszak, amikor nagyon féltem. Volt esélye, hogy sok dolog bedől az életemben. Végül nem esett bajom. Meglepődtem magamon, hogy nem kétségbeestem legelőször, hanem Istenhez fordultam. Persze, kb. mindenki Istenhez fordul ha nagyon nagy bajba kerül, még az is, aki totál ateista. Az én fordulásomat mégsem ilyennek éltem meg. Isten adta a jót, és ebben a helyzetben az esélyét is a rossznak. Le akartam tenni az életemet a kezébe, mert tudtam és tudom,hogy Vele biztonságban vagyok. Tudtam, hogy bármi történik is, Isten akarata következik be, ami nem lehet rossz, mert ő szeret minket. Isten megóvott, és közelebb is kerültem hozzá. Ugyanúgy imádkozom és olvasom az Igét, mint korábban, mégis, mintha más lenne. Nem tudom igazából megfogalmazni a különbséget, de mégis azt érzem, hogy léptem egyet Isten felé. És megint rájöttem, hogy nagyon jó az Ő közelében élni, és csak így lehet igazából élni. :)
Épp egy nagy veszekedés után vagyok...Talán nem is veszekedés, csak vita. Megint sikerült összekülönbözni mamámmal...és megint apun...Augusztus 20-án megszentelték az új kenyeret. Szó került a kenyérről, és az ünnepi asztalról. Az asztalról, amit a család ül körbe, ahol együtt kezdik és zárják a napokat. Szerencsések azok, akik átélhetik ezt. Mert hiába van nagyon szép asztalotok, ha nincs, aki körülülje...Tudom, hogy a családi helyzetemmel is tanítani akar Isten, példát mutatni, és felelősségre tanítani, mégis sokszor nehéz. Nehéz, mert rossz látni más, teljes családokat. Olyanokat, ahol szeretetben élnek, együtt. Talán, egyszer, majd...
Viszont boldog vagyok, és pozitív!!!Tudom, hogy ez Isten ajándéka, pedig semmi különös "oka" nincs, csak jól érzem magamat a bőrömben!

Kifelé-befelé

Olvastam Zsuzsi legújabb bejegyzését (Pray until something happens). Nagyon jó ilyeneket olvasni!!! Nem csak azért, mert jó hallani, hogy Bálintéknak jól sikerült a felvételi :). Nem úgy jó, hogy "jupijé jaj de szép és jaj de jó". Jó volt olvasni, mert átélhető volt, és mert eszembe juttatta, hogy Isten minden pillanatunkban ott van!!! Jó olvasni ilyen bejegyzéseket, és látni mások életében is, hogy Isten jelen van, és hogy ők ezt felfedezik, és hálásak tudnak lenni, eszerint tudnak élni. Sokan totál rossz irányba mennek, az életükben olyan "bálványok/ikonok/példaképek" vannak, akik pusztulásba visznek. A fél világ gyászol egy 27 éves énekesnőt, aki halálba itta és drogozta magát. Sokak számára példakép, van, aki még a gyerekének is miatta választott nevet... Hova visznek ezek a példák? És mégis követik ezeket, de ha Bibliát olvasol, akkor hülye lúzer vagy. Nekem is volt már több vitám az egyetemen arról, hogy Isten létezik-e egyáltalán. Nem tudom érteni, aki szerint nem. Valamiért mostanában nem "divat" igazi értékeket követni. Istenhez is csomóan csak végső esetben fordulnak, "ha már más úgysem segíthet". Közben menekülhetünk a problémáink elől alkoholba vagy drogokba, nem fognak megoldódni. Ha Isten elé viszünk egy problémát, az megoldódik. Csak sokak szerint ez ugyanolyan mese mint az Ezeregyéjszaka. Nagyon sok ember él kizárólag kifelé, és belül üresek. Az "életük" csak addig tart amíg megkapnak mindent, amit akarnak, utána vegetáló élőhalottakká válnak. Nem tudják feldolgozni a problémáikat, és az eléjük kerülő helyzeteket. Állandó zajban élnek, mert a csönd befelé forduláshoz vezetne. Belül pedig üresek. A csöndben pedig meghallani Isten szavát. Pedig az ő életükben is ott van, csak nem akarják beengedni. Nem könnyű belépni egy ajtón, és teljesen más szemléletben élni. Nekem is egy hosszú folyamat volt és sok-sok óra beszélgetés Ágival, mire megértettem, hogy tényleg nem működhet ez az egész csak úgy magától. Amikor megtértem, még a saját barátaim sem értettek, és totál hülyének néztek. Azóta növekszik és erősödik bennem a Hit, és egyre több dologban tudom látni Isten akaratát. Változom, és talán jó irányba - ezt Te tudod eldönteni, aki olvasod, és ismertél már régen is -. Erősebb lettem, mert csak az az ember tud erős lenni, akinek van mibe kapaszkodnia. Tudom, hogy én nem lehetek egyedül, és nem kerülhetek olyan helyzetbe, amire nincs megoldás, és ha kísértés ér, akkor is segít a jó úton maradni.
Májusban kaptam egy állásajánlatot a piacon 3. biztosító hívott vezetőnek, a mostani fizetésem négyszereséért. Eddig nagyon szépnek hangzik, szerintem sok ember nem is gondolkodna tovább és igent mondott volna. A másik oldala, hogy 20 éves koromra vezető pozícióba kerülhettem volna, elég jól hangzik, főleg úgy, hogy rengeteg munkanélküli van. A probléma akkor jött, amikor kiderültek a munkakörülmények. Nem a szépen berendezett klímás irodával volt bajom, hanem a szellemiséggel. Ahol most dolgozom, az a legfontosabb, hogy az ügyfeleinknek jó megoldást találjunk, nem az, hogy nagy pénzt keressünk. Voltak, akik féltettek, amikor elkezdtem dolgozni - és hálás vagyok nagyon az aggodalmukért és a szeretetükért - mert ebben a szektorban ritka, hogy ne csak a pénz számítson. Olyan pedig nincs, hogy hiszek Istenben, behívom az életembe, kivéve munkaidőben. Örülök, hogy Isten segített jó döntést hozni, és ezen az úton lépni egyet. Akkor nem gondoltam, hogy ez kísértés, de utólag azt hiszem, hogy egy fontos útkereszteződés volt, ahol sikerült a jót választanom!
Most - úgy érzem erősebb a Hitem, mint korábban bármikor - és boldog vagyok, és tudom, hogy ez Isten áldása!

Reboot

Visszatérő szereplő az életem színpadán: Zsófika újra színre lép (erről csak nekem jut eszembe az hogy Tigris színre lép - ok 20 perc szünet). Nem beszéltünk kb. fél évig, szerintem nem is nagyon találkoztunk, pedig ugye egy szakra járunk viszonylag közel fut egymáshoz az életünk. Aztán most felköszöntöttem a szülinapján (igen, öreg 21 éves:P és igen, én meg jófej vagyok amiért nem felejtettem el) és elkezdtünk beszélgetni. Hiányzott már, és állítólag én is neki. Nem ez a lényeg, bár ez is fontos, megmutatja, hogy szeretet köt össze minket, legalábbis én ezt hiszem. Igazából az nem volt pontos kifejezés, hogy elkezdtünk beszélgetni, mert inkább folytattuk. Persze, kiesett az a fél év, de mégsem volt olyan nagy szakadék. Azok az emberek akiknek ott kell lenni mellettünk mindig felbukkannak, és talán ő is ilyen. Rajta voltam minden idegszálammal egy időszakban, hogy utáljon és soha többet még csak beszélni se akarjon velem (hülye önvédelem - soha,senki,semmiért), de most itt van megint. Nem tudom hova tenni, jó hallani, hogy ebben a fél évben sem szakadt el tőlem, hiányoztam neki - ahogy ő is nekem -. Viszont van itt egy probléma ami még mindig zavar, és már nagyon régen. Nem tudja elhinni, hogy ki vagyok én. Sokszor tényleg kifelé élek és szép fényes cukormáz az életem. De itt a blogon például nem drága napszemüveges, menőkarórás, önmagát eladni akaró üzletember vagyok, hanem csak simán én. Ő még mindig nem tudja (talán?), hogy melyik vagyok én. Rossz, mert ő pont olyan ember, akinek meg akartam mutatni a valódi énemet akkor is, amikor másoknak nem. Jó lenne, ha hinne nekem, és ha merne bízni bennem. Új és váratlan, meg szokatlan, hogy megint itt van. Nem tudom igazából hova tenni. Szeretek vele beszélgetni, ezért is hiányzott, csak a világ valamiért sose akarta, hogy mi nyugodtan tudjunk beszélni. Talán majd most.