Ejtőernyősök

Jó tudni, hogy semmi nincs véletlenül és mindennek oka van. Persze úgyse látod, akkor amikor történik. Velem idén másodszor történt meg, hogy valaki csak úgy "belepottyant" az életembe, olyan akit legalább már 5 éve ismerek, persze csak felületesen. Nekem megdöbbentő volt, hogy élsz emberekkel párhuzamosan, és aztán egy ponton keresztezi egymást az utatok. Biztosan oka van, annak, hogy ők "biodíszletből" szereplőkké válnak, és biztosan nem véletlen, hogy éppen akkor és pont ők. Meglepő elkezdeni valakivel beszélgetni, és 5 perc múlva azt érezni, hogy ezer éve ismered, és hogy lehetsz vele teljesen őszinte, mert nem fog rajtad nevetni, és megérti a problémáidat. És még jobb, ha azt is meglátod, hogy ezekkel az emberekkel azonos alapokon áll az életed. És ilyenkor megint nem értem azokat, akik szerint nincs Isten, már csak azért sem, mert "ennyi ember nem tévedhet". Szóval jó tudni, hogy van aki odafigyel ránk, és kapjuk tőle azt a sok jót, embereket, pillanatokat, élményeket, hangulatokat.

Kontraszt

Jó nagy szünet után megint itt vagyok. Hurrrááááá! (köszi a lelkesedést:P). Fura volt ez a nap. Azt, hogy alig alszom és munka-egyetem vagy egyetem-munka ritmusban élek megszoktam. Most a munkát épp tanulásnak hívják, de az is munka...Sőt sokszor bőven rosszabb mint tanácsokat adni.A furaságot az adta, hogy délelőtt a munkahelyemen megdicsértek, hogy milyen jól végzem a munkám, annak ellenére, hogy fiatal vagyok, meg ilyesmik. Délután a beadandóm (ami felületes és hiányos...) védésekor meg utána teljesen hülyének éreztem magam. Ami részben igaz is, mert ehhez a tantárgyhoz teljesen hülye vagyok, de könyörgöm mi köze ennek a valaminek (mert senki nem tudja mi ennek a tantárgynak a lényege) az andragógia szakhoz? Nagyjából semmi...A legfurcsább, hogy csomó ember szerint nem kellenek ellenpontok az életbe. Szerintem ez elég hülyeség, mivel csak akkor értesz-érzel valamit igazán, ha a másik végét is átélted.Nekem ma volt "dicsőség" is meg oltás is bőven, és amikor azt hallod, hogy milyen hülye vagy (amit ugye tudsz anélkül is, hogy mondanák) az sokkal rosszabbul esik egy jó napon...Érzelmekről szerintem nem lehet okosan írni, meg nem arra találták ki őket, hogy írjunk róluk, de ma szerintem sikerült egy elég nagy érzelmi skálát bejárnom. Általában nem vág földhöz ha nem sikerül egy vizsgám elsőre, de most ez rosszul esett.Máskor akkor is a tanárt hibáztatom, ha mindenki tudja, hogy én rontottam.Most meg mintha súlya lenne a keddi javító zh-nak (ami esélytelen, mert 3ast kéne írnom...).Pedig ha nem sikerül akkor sincs semmi, nincs ráépülő és nem előfeltétele semminek, fura...

Munkatapasztalatok

Csöppet eltűntem. Van mentségem, tisztelt bíróság: dolgoztam, meg elindult a zegyetem. Jó, nem most, meg ezek nem új dolgok, de elkezdtek kicsúcsosodni. Elején vagyok a munkának, minden nehezebben megy és tovább tart mint azoknak akik már ezer éve ezt csinálják. Szeretném megmutatni a főnökeimnek és önmagamnak is, hogy nem hiába bíznak bennem, hogy jó tudok lenni. Azt érzem, hogy itt a helyemen vagyok, persze nem volt még másik igazi munkahelyem, így nincs viszonyítási alapom. Tiszta "cukrozott nyál",de mégis leírom, hogy szeretem ezt csinálni és szeretek itt dolgozni. Eddig csak a filmekben láttam ilyet - sőt nem is hallottam róla, hogy létezik - de nálunk az emberek normálisak, mosolyognak és segítenek. Nincs olyan, hogy ha nekem szar, Neked legyen még szarabb. A másik a "szakmánk"-ra vonatkozik, valamiért nem szeretem ezt a szót egyébként. Elég rossz hírű ez a dolog, de azért mert sokan nagyon rosszul állnak hozzá. Én úgy látom - egyre inkább -, hogy ez szolgálat és segítség az emberek felé. Vannak dolgok, amikben Magyarországon alig találsz embert, aki képben van, ilyenek a pénzügyek is. Mi segíteni akarunk (és ezt most Te se hiszed el nekem, valld csak be), mert nagyon csomó embernek bejött. Senki nem tudja mikor hal meg, milyen problémák nehezítik majd az életét. Az autójára szóló biztosítást mindenki csinálja önként és dalolva, rengeteget utána néz, tájékozódik. Az életére meg nem gondol? A családja jövőjére nem gondol? Arra, hogy mi lesz a gyerekeivel nem gondol? Nem akarunk senkit sem lehúzni, mégis az én anyukámat is emlegette már nem egy ügyfél. Jó lenne, ha elhinnék, és meghallgatnának. Kicsit toleránsabbnak kellene talán lenni, globálisan és elfogadni, hogy létezik aki segíteni akar.

Láthatatlan kiállítás és egyebek

Tegnap itt voltak az unokatesóimék. Elmentünk együtt a láthatatlan kiállításra. Nagyon érdekes volt, mindenképp menj el, ha teheted!!!1,5 órára mi is vakok voltunk, átélhettük a nehézségeiket, problémáikat. Ha nem tudod hol vagy, nem érzékeled a körülötted levő világ nagy részét, akkor nagyon nagy bajban vagy. Szerintem nem is érezzük, hogy mekkora áldás, hogy látunk. 3 lépés megtételéhez volt szükségem mondjuk 2 percre, holott a hétköznapokban csak elrohanok. Fura dolgok ezek, szóval értékeld hogy látsz. Arra is jó, hogy el tudod olvasni ezt a blogot, bár azért ha ez a legfontosabb olvasmányod, akkor bajok vannak Veled. Ezen felül holnaptól a munka mellett elindul a Zegyetem is. Kíváncsi leszek, hogy fogom bírni, eddig a meló magában is megterhelő volt. Az órarendem is szeret, van amikor egyszerre kéne 3 helyen lennem, na mindegy, majd megoldom!=)

Szerencsétlen pillanatok

Néha csak annyi kellene, hogy egy barátod meghallgasson, de még ez is túl sok. Történik Veled valami, amihez egyedül kevésnek érzed magadat, de éppen akkor ő sincs a topon. A fejedhez vágja, hogy milyen nehéz neki most, pedig pont ugyanabban a cipőben jár, mint Te. Pontosan tudod, nem kellene mondania semmit, Te érted. Ő nem ért, közben belül nagyon is ért. Csak nem akar, nem akarja, hogy a Te helyzeted is a sajátjára emlékeztesse. Így lesz egy barát, akivel mindenről tudsz beszélni, még a legbelső dolgaidról is egy üvöltöző, magából kikelt félőrült. Holnap jobb nap lesz, minden rosszra jó jön. Talán Te is meglátod, hogy ez nem is probléma, csak egy szokatlan helyzet, és a kapcsolatotok is normalizálódik. Talán. De én nagyon remélem.

"A víz szalad, a kő marad"

Mindenkinek vannak barátai. Legalábbis azt hiszem. És ez a kapcsolat kétirányú (kellene, hogy legyen...).Csak az a baj, amikor egy idő után rájössz, hogy valami nagyon nem jól működik, és persze voltak olyan (igazi) barátok és hozzád közel állók, akik ezt megmondták, csak persze te hülye voltál és nem hallgattál rájuk...Én most csalódtam valakiben, végül is érett már a dolog. Amikor egy barátság (?) nem társasjáték, hanem valaki azt hiszi, hogy olyan vagy mint egy kabát, ha kellesz kiakaszt a szekrényből, ha nem akkor meg nem foglalkozik Veled. Igen, sajnos van/volt egy ilyen "barátom", és persze vannak mások, akikre tényleg számíthatok, ha jó, ha rossz történik velem.A legrosszabb, hogy nem hallgattam azokra akik tényleg mellettem állnak, mindig és nem csak amikor kedvük vagy érdekük úgy kívánja. De most már ezt is tudom - sajnos.

Hát, nem tudom...

Lopással indítok, de legalább bevallom. Jiri Menzel cseh rendező könyvének a címét vettem kölcsön. Úgy érzem ott működik az, ami itt nem annyira. Menzel filmjei közül elég sok Bohumil Hrabal könyveit dolgozza fel. Ma ugye augusztus 20-a van. Magyarország születésnapja. Sajnos idén nem tudtam Szegeden lenni, mikor a Szabadtéri Játékok zajlottak, így csak utólag a tv-ben láttam a Dózsa című tánckrónikát. Magyar téma, nemzeti ünnep és (!) meglepő módon volt rá mód, hogy eljusson a nép egyszerű gyermekéhez (gyk. hozzám) is az élmény, akkor is, ha nem voltam ott. Kíváncsi lennék, milyen nézettséggel ment. Persze, ma mindent ebben mérnek, ez határozza meg, hogy valami értékes vagy nem. Biztosan sokkal rosszabb számokat hozott mint Győzike vagy Benkő Dániel. Születik egy értékes produkció, ami tényleg a miénk, magyaroké, mert másnak ilyen nincs, ez csak a mi történetünk, de vajon hány embert ér el? Az is érdekelne, hogy az utca embere ismerné-e az alkotókat. Persze nem kérdezi meg őket senki, mert teljesen mindegy.(Csakazértisleírom: hatalmas gratula Novák Péternek, Zsuráfszky Zoltánnak és Szarka Tamásnak) Ameddig itt Joshi Bharat, Győzike és Kelemen Anna a szint, addig ne is várjunk semmit. Ez is meghatározza a nemzetünket, meg szerintem azt is, hogy mások mit gondolnak rólunk. Egy ismerősöm, akinek német felmenői is vannak, egyszer azt mondta, hogy a nagymamájától tanult egy nagyon fontosat, hogy mindig legyen büszke rá, hogy német. Vajon mi büszkék vagyunk-e arra, hogy magyarok vagyunk? Kifelé sokan magyarabbak akarnak lenni mindenkinél, de vajon mi van belül? Van aki ebben is csak üzletet lát. Meg kellene becsülni a kultúránkat, szerintem erősítené és előre vinné a nemzetünket. Szerintem a mostani világban ez nagyon fontos, hiszen a világ igyekszik mindent uniformizálni, és mindent amerikanizálni. Egyesek szerint fura a köztársasági elnök javaslata a nyelvünk védelmében. Nekem nem tetszenek a "telcsijükkel" "soppingolni" járó emberek... Szóval védeni kellene a kultúránkat, mert ettől vagyunk azok akik.

1929-2010

Nem igazán tudom, hogy írjam le azt, ami bennem van. Sikerült a múlt hét után visszatalálnom a "régi" útra, és megint jól érzem magam a bőrömben. Sok dolognak van ebben szerepe, de a lényeg, hogy úgy érzem nem tértem le az útról. Csütörtökön Ági ráébresztett, hogy azért vannak problémáim, mert magammal nem vagyok szinkronban. Igaza van, én bonyolítom a dolgaimat, problémákat gyártok. Pénteken volt nagypapám temetése. Szerintem mindannyiunknak példaképek a szüleink, nagyszüleink. A búcsúztatóban röviden elmondták papám életét, és ebben is látom, hogy mi az, amit én is hasonlóan szeretnék csinálni, mint ahogy ő élte az életét. Rengeteg ismerőse és rokon jött el, hogy elbúcsúzzanak tőle. Talán ebben a majdnem 20 évben sikerült tőle sok dolgot megtanulnom, átvennem. Ebből is látszott számomra, hogy nagyon sokan szerették és tisztelték Őt.Ennek szerintem az egyik oka, hogy biztos alapokon volt az élete, megvolt a kialakult értékrendje, amihez mindig ragaszkodott, soha nem akart mások szemében kedvezőbben feltűnni, mindig az volt számára a fontos, hogy az ő világképe szerint helyesen cselekedjen. Ezen felül nagyon szerette a családját, minket. És tudom, hogy most boldog. Sajnos csak a halála után állt helyre a családunkban a béke, és több mint 10 év után most találkoztunk újra az unokatesóimmal. Nagyon szeretném, ha a következő találkozás már nem ilyen soká lenne, és nem veszítenénk el egymást újra.
Ez már egyáltalán nem ide tartozik, de holnap megyek vissza énekelni!!!!!!!!

†

Ma meghalt a nagypapám.

Vállald magad!!!

Hülye, unalmas, elcsépelt reklámszöveg. Ha most úgy döntesz, hogy ebből elég volt, lehet, hogy igazad van, bár talán Veled is volt már ilyen. Jobban érzem magamat pár napja a bőrömben, de ezt leírtam itt is, meg ha beszéltünk mostanában, akkor tudod is. Rájöttem a nagy titokra. Divatosan azt mondanám, hogy megtaláltam önmagam, egyébként csak a helyemet a világban. Nem akarok már megfelelni X-nek vagy Y-nak.Nem akarom, hogy jobbnak lásson valaki, csak mert ebből jól jöhetek ki (egyékbént is csak egy időre - tapasztalat). Önmagam akarok lenni, én, így, ahogy vagyok. Kifelé a világnak előadtam, hogy én mekkora egyéniség vagyok, közben X-ek és Y-ok teljesen másnak ismertek, mert nekik akartam szimpatikus lenni. Egy barátnak, hogy ne mondjak ellent neki, mert egy vita miatt nem akarom elveszíteni, a szép szemű lánynak azért, hogy legközelebb is találkozzunk, és még lehetne folytatni nagyon sokáig. A lényeg, mostantól ez másképpen lesz!!! Azért ne arra készülj, hogy önállóság vagy egyéniség indokkal ezentúl mindenben összeveszek Veled! Csak szeretnék a saját utamon menni. Szerintem érek annyit mint azok akiknek a véleménye, ízlése szerint akartam élni az életemet.Mindenki egyéni és senkiből sincs szükség másolatra. Az én egyéniségem pedig csak bennem van meg!Egy baráti jó tanács: ha úgy érzed mások irányítanak, gondold át az értékrendedet és az övékét, találd meg azt, ami Neked fontos és ragaszkodj hozzá. Aki szeret, és önmagadért szeret, az elfogad, akinek így nem kellesz, az mehet!
És a végére egy dal, ami nagyon jól megjeleníti amit most érzek :)

Változás 2010

Nem, nem kezdtem el kampányolni az önkormányzati választásokra. =) Csak annyi történt, hogy az elmúlt 5 napban kicsit megkaptam a változást, amit szerettem volna. Egyik (remélem nem sértődik meg, ha véletlen olvassa) legjobb barátom Nándi és a családja látott vendégül ebben az időben. Kicsit olyan volt mint a tv-ből A világ legszigorúbb szülői (már említettem egy korábbi postban), persze én nem a világ legszigorúbb szülőihez kerültem "átnevelésre", hanem véleményem szerint a legjobbakhoz, de a top 5-ben biztosan ott vannak. Szóval megkaptam a változásomat, 5 napig az ő életükhöz, ritmusukhoz kellett alkalmazkodnom, bele illeszkednem. És nagyon jó volt!!!Tényleg ez kellett, hogy kicsit ne itthon legyek és a saját világomat éljem, hanem új impulzusokat kapjak (húúú,de művészi vagyok ma). Most boldog vagyok, örülök ennek az egésznek, még akkor is, ha 5-kor keltem és meleg volt a vonaton. Most így jó minden, ezen a vonalon kellene továbbmenni. Ezekben a pillanatokban derülnek ki a felvételi ponthatárok, minden érintettnek innen is sok sikert! ;)

Érték

Mért van az, hogy csomó ember nem képes megbecsülni, ha kap valamit? Mért természetes nekik annyi minden, ami az ő világukon kívül egyáltalán nem az? Kiborító, amikor látom, hogy valaki eldob egy értékes dolgot, ahelyett, hogy örülne, hogy ilyen szerencsés, és birtokolhatja!!!

Bécs?Graz?Flensburg?Jena?

Ösztöndíj. Igazából 2 napja ekörül forognak a gondolataim. Persze az én jegyeimmel elég esélytelen, hogy megkapom, meg hát elég sok buktatója van a dolognak, de valahogy ez most fellelkesített. Német nyelvterületre szeretnék menni, mivel ott van még mit fejlődnöm, a másik, hogy nagyon szívesen élnék Bécsben. Nagyon hülye Bécs-mániám van, szinte már nem normális dolog. Igazából pro és kontra is vannak dolgok, nem tudom mit csináljak. Igazán még a részleteit sem tudom, hogy működik ez az egész, fel kell hívnom Regit vagy Blankát, ők a mindentudók:). Legszívesebben ugye Bécsbe mennék, híres régi egyetem (ahol nem vszínű, hogy egy vizsgát is le tudnék tenni), plusz ugye a mániám. Az állam/ELTE hathatós támogatásából pipálhatnék ki vmit a 'mielőtt még meghalok' listámból. Szóval ez lenne az álmok netovábbja, bár ez kicsit álmodozós-tinilányos, de akkoris:D. A második helyen Graz. Szintén osztrák, szintén híres, persze nem annyira, de ez az egyetem is majdnem 500 éves, szóval tudhatnak itt valamit. Kisebb város, feltehetőleg Budapestnél ez is klasszisokkal normálisabb. Sose éltem még kisvárosban (250 ezer az még kicsi?), szóval akár ezt is ki lehetne próbálni. Harmadik helyen nálam Flensburg van, főleg az éghajlat miatt. Mint kiderült fent van északon a dán-német határnál. Még Grazhoz képest is kisváros, mert csak 80 ezren laknak itt. 15 éves egyetem, hát azért nem egy ELTE. Az egyetemről még annyit sem. Ez már csak olyan 'ha nagyon el akarok menni' kategória, ahogy az utolsó, Jena is. Szintén nem tudtam semmit, aztán kiderült, hogy a cseh határnál van. Az egyetem itt is közel 500 éves. Szívem szerint Bécsbe mennék, persze ha sikerülne, és közben kiderült, hogy lehet, hogy pont ebben az időszakban Julia is Bécsben fog tanulni!!!Mekkora poén lenne, ha ugyanakkor ugyanott élnénk, lehet egyébként az életben nem találkoznánk. Vagy talán volna kedvem bármelyikhez? Végülis annyira gázos nem lehet sehol élni. Ami problémásabb, hogy nem tudom elengednének-e a melóból ennyi időre, nem lenne énekórám, nem ismerek ott kint senkit (1 kivétellel), semmiről nem tudom, hogy hol van, 1 hétig éltem eddig egyedül összesen. Szóval érdekes lenne az biztos.Szerintem ez még visszatérő téma lesz, főleg ha megtudok valami közelebbit is az egészről. Remélem azért a követelmények nem túl irreálisak, bár gondolom nem 'ajándékot a népnek' mottóval találták ki, szóval lehet, hogy kemény félév vár rám. Vicces, hogy egész évben nem érdekelt annyira az egyetem, mint most a szünetben, tipikus én. Igazából, ha kapnék egy évet az életemből, és valaki más intézné a nagyobb dolgaimat (pl. legyen mindig elég pénzem) akkor nagyon szívesen kiköltöznék Bécsbe, valamiért teljesen más az egész mint itt. Eddig életemből egy hétig laktam ott, hát meg tudnám szokni. Eleve, hogy vannak parkok és nem betont meg aszfaltot nézel mindenhol...A másik, hogy az emberek valahogy normálisabbak, nem tudom mi lehet ott a levegőben, de kéne ide is. De most nem leszek az Osztrák Turisztikai Hivatal reklámja. Azért szurkolj, hogy sikerüljön, szeretném nagyon, de félek is - mint mindig minden újtól.

Közhelyhalmaz

Most több dolog történt, van, ami most is kavarog, és nem teljesen tudom hová tenni, de most nem ez a fontos. Durván egy hete döntöttem el, hogy új életet kezdek. Még mindig nem tudom, hogy mi indított erre, de azóta jobban érzem magam a bőrömben. És itt kapcsolódik az első dolog amiről írni szeretnék. Láttam a tv-ben egy műsort, amelyben a "problémás" brit középiskolásokat Jamaikába küldték, hogy egy másik kultúra, másik rendszer majd "megjavítja" őket. Fura volt látni, az angol keménycsávót a jamaicai nyomornegyedben, de végül a módszer bevált. Sikerült felfedeznie, hogy mi érték, és mi az, ami hamis. Mi itt, a "civilizált" világban állandóan pénz után rohanunk, vagy olyan dolgok után, amivel ki tudjuk fejezni, hogy mi többek vagyunk a másiknál. Jobb autóm van, drágább mobilom, márkásabb cipőm. Ezzel szemben a Föld rengeteg pontján azért adnak hálát esténként, mert még él mindenki, akit szeretnek, van hol lakniuk és aludniuk, és jut nekik ennivaló. Kicsit rossz felé forog szerintem ez a világ. Még télen sétáltam az Andrássy úton és elég nagy kontraszt volt a Louis Vuitton bolt és az előtte ülő koldusnéni között.
A másik, dolog ami számomra érdekes volt (közben teljesen hétköznapi, és ennek kellene lennie a normálisnak) megismertem egy török lányt a neten. Meg akarok tanulni törökül (majd egyszer, mert most nincs pénzem tanárra) és érdekelt, hogy mennyire nehéz. Aztán elkalandoztunk és a vallásainkról kezdtünk beszélgetni. Szerinte én nagyon normális keresztény vagyok, amit furcsának talált (mit gondolnak rúlunk a világ túlfelén???). Igazából arra jutottunk, hogy a szeretet a fontos és elfogadni a másikat, mindegy hogy ki, milyen vallású, honnan jött, milyen színű a bőre.
És talán a legfontosabb amit ebben a pár napban tanultam: ha valami nem sikerül, soha ne add fel!!! Szintén egy történet (amit most nem mesélek el) világította meg. Elég tipikus, mert a főszereplőnek van egy álma, amit kb. esélytelen, hogy el is ér valaha (mint nekem a színház:D), de megy a saját útján, bármi is történik, feláldoz mindent, és csak a céljára figyel. De végül eléri!!! Meg tudja csinálni, mert hitt benne az első perctől. Valaki nálam sokkal okosabb mondta, hogy a csüggedés a hit csődje. Egy másik pedig azt, hogy akinek hite van, mindene van, akinek hite nincs, semmije sincs. Szóval ha hiszel minden lehetséges, persze nem arra gondolok, hogy válj önteltté, hanem higgyetek Istenben, és akkor bármi lehetséges!!!
Így utólag egy nagy személytelen közhelyhalmaz lett az egész, de remélem, ha elolvasod érted azt is, amit mondani akartam, a forma rossz,de talán a tartalom is eljut Hozzád:)

Elsőre

Hát elkezdtem én is. Igazából most már csomó embernek van blogja, híres embereknek, "celebeknek" (utálom ezt a szót), és akár a lánynak aki melletted ült a buszon. Igazából azért lett nekem, mert valami újat akartam. Nem csak ezzel a bloggal, az egész életemet kicsit meg akarom változtatni. Az irányt még nem tudom pontosan, csak azt érzem, hogy változásra van szükségem, új dolgokba akarok kezdeni. Ennek az első, vagy egyik első lépése ez a blog. Nem hiszem (sőt biztos vagyok benne), hogy vannak világmegváltó gondolataim, de még azt sem, hogy túl érdekes bejegyzések születnének majd. Leírom ami foglalkoztat, a többit majd meglátjuk. Igazából a mai "új élet" kezdése egy döntéssel kezdődött. Ne egy nagy döntés volt, csak egyszerűen ennyi: el kell engedni. Van, amikor el kell engednünk a dolgokat, mert hisszük, tudjuk, hogy valami jó lenne, ahogy mi szeretnénk, de ha elengedjük lehet sokkal jobb is. Sokszor azt hisszük, hogy az a jó nekünk, amit mi annak gondolunk, de én tudom, hogy van valaki, aki nálunk sokkal jobban tudja, és Ő mindig azt adja amire szükséged van. Nekem is el kell most valakit engednem, de tudom, hogy ennek az ajtónak a bezáródásával legalább 2 másik nyílik majd ki előttem. El kell engednem, de így kapom vissza barátként, és ez sokkal fontosabb, ez biztosabb, tartósabb kapcsolat lesz. Tudom, hogy nagyon nagy közhely, de ne félj a változásoktól! Jó,persze nagyon nehéz, vannak dolgok, vagy akár emberek, akikhez nagyon ragaszkodunk, szinte görcsösen, de ha kapunk hozzá erőt, akkor meg tudunk lenni nélkülük. Tehát ez az új életem egyik első lépése, és hiszem, hogy innentől jobb lesz. A kapcsolatom vele, Vele és remélem minden más is :)