Kontraszt

Jó nagy szünet után megint itt vagyok. Hurrrááááá! (köszi a lelkesedést:P). Fura volt ez a nap. Azt, hogy alig alszom és munka-egyetem vagy egyetem-munka ritmusban élek megszoktam. Most a munkát épp tanulásnak hívják, de az is munka...Sőt sokszor bőven rosszabb mint tanácsokat adni.A furaságot az adta, hogy délelőtt a munkahelyemen megdicsértek, hogy milyen jól végzem a munkám, annak ellenére, hogy fiatal vagyok, meg ilyesmik. Délután a beadandóm (ami felületes és hiányos...) védésekor meg utána teljesen hülyének éreztem magam. Ami részben igaz is, mert ehhez a tantárgyhoz teljesen hülye vagyok, de könyörgöm mi köze ennek a valaminek (mert senki nem tudja mi ennek a tantárgynak a lényege) az andragógia szakhoz? Nagyjából semmi...A legfurcsább, hogy csomó ember szerint nem kellenek ellenpontok az életbe. Szerintem ez elég hülyeség, mivel csak akkor értesz-érzel valamit igazán, ha a másik végét is átélted.Nekem ma volt "dicsőség" is meg oltás is bőven, és amikor azt hallod, hogy milyen hülye vagy (amit ugye tudsz anélkül is, hogy mondanák) az sokkal rosszabbul esik egy jó napon...Érzelmekről szerintem nem lehet okosan írni, meg nem arra találták ki őket, hogy írjunk róluk, de ma szerintem sikerült egy elég nagy érzelmi skálát bejárnom. Általában nem vág földhöz ha nem sikerül egy vizsgám elsőre, de most ez rosszul esett.Máskor akkor is a tanárt hibáztatom, ha mindenki tudja, hogy én rontottam.Most meg mintha súlya lenne a keddi javító zh-nak (ami esélytelen, mert 3ast kéne írnom...).Pedig ha nem sikerül akkor sincs semmi, nincs ráépülő és nem előfeltétele semminek, fura...