Közhelyhalmaz

Most több dolog történt, van, ami most is kavarog, és nem teljesen tudom hová tenni, de most nem ez a fontos. Durván egy hete döntöttem el, hogy új életet kezdek. Még mindig nem tudom, hogy mi indított erre, de azóta jobban érzem magam a bőrömben. És itt kapcsolódik az első dolog amiről írni szeretnék. Láttam a tv-ben egy műsort, amelyben a "problémás" brit középiskolásokat Jamaikába küldték, hogy egy másik kultúra, másik rendszer majd "megjavítja" őket. Fura volt látni, az angol keménycsávót a jamaicai nyomornegyedben, de végül a módszer bevált. Sikerült felfedeznie, hogy mi érték, és mi az, ami hamis. Mi itt, a "civilizált" világban állandóan pénz után rohanunk, vagy olyan dolgok után, amivel ki tudjuk fejezni, hogy mi többek vagyunk a másiknál. Jobb autóm van, drágább mobilom, márkásabb cipőm. Ezzel szemben a Föld rengeteg pontján azért adnak hálát esténként, mert még él mindenki, akit szeretnek, van hol lakniuk és aludniuk, és jut nekik ennivaló. Kicsit rossz felé forog szerintem ez a világ. Még télen sétáltam az Andrássy úton és elég nagy kontraszt volt a Louis Vuitton bolt és az előtte ülő koldusnéni között.
A másik, dolog ami számomra érdekes volt (közben teljesen hétköznapi, és ennek kellene lennie a normálisnak) megismertem egy török lányt a neten. Meg akarok tanulni törökül (majd egyszer, mert most nincs pénzem tanárra) és érdekelt, hogy mennyire nehéz. Aztán elkalandoztunk és a vallásainkról kezdtünk beszélgetni. Szerinte én nagyon normális keresztény vagyok, amit furcsának talált (mit gondolnak rúlunk a világ túlfelén???). Igazából arra jutottunk, hogy a szeretet a fontos és elfogadni a másikat, mindegy hogy ki, milyen vallású, honnan jött, milyen színű a bőre.
És talán a legfontosabb amit ebben a pár napban tanultam: ha valami nem sikerül, soha ne add fel!!! Szintén egy történet (amit most nem mesélek el) világította meg. Elég tipikus, mert a főszereplőnek van egy álma, amit kb. esélytelen, hogy el is ér valaha (mint nekem a színház:D), de megy a saját útján, bármi is történik, feláldoz mindent, és csak a céljára figyel. De végül eléri!!! Meg tudja csinálni, mert hitt benne az első perctől. Valaki nálam sokkal okosabb mondta, hogy a csüggedés a hit csődje. Egy másik pedig azt, hogy akinek hite van, mindene van, akinek hite nincs, semmije sincs. Szóval ha hiszel minden lehetséges, persze nem arra gondolok, hogy válj önteltté, hanem higgyetek Istenben, és akkor bármi lehetséges!!!
Így utólag egy nagy személytelen közhelyhalmaz lett az egész, de remélem, ha elolvasod érted azt is, amit mondani akartam, a forma rossz,de talán a tartalom is eljut Hozzád:)