Rém-álomvilág

Ha zenével akarnám akkor Valami véget ért, vagy Boulevard of broken dreams. Igen, ennyi volt. Találkoztunk, "megmérettem, és könnyűnek találtattam". Féltem az egésztől, de reméltem, hogy jó lesz. Soha nem éreztem még ilyet, soha senki nem lett még ilyen gyorsan ennyire fontos. Amíg velem volt azt éreztem, hogy a lehető legjobb helyen vagyok és azzal, akivel lennem kell. Aztán amikor megláttam a nevét a telefonom kijelzőjén már éreztem, hogy baj van. Utálom, hogy igazam lett. Vágytam rá, hogy beszéljek vele, hogy üzenetet kapjak tőle, az elmúlt két hétben Ő volt a drogom. De mégis összetört valamit, nem bántóan, kedvesen, mosolyogva. Haragudni most sem tudok rá, és még mindig azt érzem, hogy Ő az a nő, akire szükségem van. Ő van nekem kitalálva, ő kell nekem. Nélküle nem vagyok. Éjszaka van, és félek. Éjjel erősebbek az érzések, és nincs zaj, ami elnyomná őket. Most csak én vagyok, sötétség, az ő mosolya és a világító gyönyörű szemei. A szemei, álomvilág, és mégis rémálmokba taszít. Minden szépnek és jónak tűnt, és egy másfél perces telefonbeszélgetés tört össze mindent. Haragudnom kéne? Utálni Őt? Talán könnyebb lenne, de ha Rá gondolok még mindig más jut eszembe. Zenével kifejezve Always (by Bon Jovi), You were born to be my baby vagy Bed of roses. Alig ismerem, de szeretem. Egyszer láttam csak, de kell nekem. Ha Ő nincs, nem tudom én mért legyek...Szép szemei, álomvilág...